Ismeretlen

Életem legboldogabb és legboldogtalanabb napjainak te voltál okozója. Elszaladtak az évek... és nem szűntelek meg szeretni, elfelejteni egy órára sem. Megbabonáztál, raboddá tettél... Könnyű kis kaland voltam, holott én az életemet tettem fel... Átugrottam a karikán, mint a bohóc, ha szeszélyed úgy kívánta... holdkórosként bolyongtam éjszaka a kapud előtt... mindig a percet lestem, amikor megszólal unatkozó hangod a telefonban... Szeretlek, ennyi az egész. Ma jobban szeretlek, mint valaha...