Gondolatok

Ha fáj valami, de van ki felvidít, van ki elfeledtett veled minden sérelmet, az olyan mint a sugárkezelés, meghosszabbíthatod, de tudod, hogy egyszer visszatér az az érzés, a fájdalom és előbb utóbb belehalsz..


Egy telefonfülkéből próbálok hazatelefonálni Az összes apróm rád költöttem.Hová tűntek az idők,minden rossz.Hol vannak a közös terveink?Tudom, hogy nehéz felidézni Az embereket akik voltunk…És még nehezebb elképzelni Hogy nem vagy itt mellettem.Azt mondod túl késő hogy megjavítsuk De túl késő is, hogy megpróbáljuk?Az összes híd amit felégettél,Elpocsékoltam az estéimet,Kikapcsoltad a fényeket,Lebénultam Még mindig abban az időben Amit szerelemnek hívtunk De még a nap is a paradicsomban nyugszik...

Lehetek az, aki átver, vagy akár a szerelmed is,
Lehetek az egyetlen, vagy bárki más,
Ha magadba néznél, akkor észrevennéd,
Nem is ismersz engem igazán!


Elkaplak, megérintelek, megmérgezlek, megcsókollak, átölellek. Szeretlek, gyűlöllek, akarlak, imádlak. Vágyom a csókodra, érintésedre, karjaidra, ölelésedre. Te vagy a sorsom, ellenségem, végzetem...mert ilyen az igaz szerelem!


És most gondolkozzon el mindenki azon, hogy mi a fontosabb számára: egy csók vagy egy mosoly...innentől kezdve nem lesz nehéz azt sem eldönteni, hogy, akkor ki is a fontosabb, aki megcsókol, vagy, az aki megnevettet? Ez azt hiszem,ez mindenkinél változó...de akinek ez a személy egy is ugyanaz, akkor beszélünk IGAZ SZERELEMRŐL