Tipp: ma );?> névnapja van.
Küldjön neki egy idézetet!     Névnapok: www.nevnap.com
Szófelhő » Azon
« Első oldal
1
...
of
10
Idő    Értékelés
Beküldő: Imre Virág
Ha fáj valami, de van ki felvidít, van ki elfeledtett veled minden sérelmet, az olyan mint a sugárkezelés, meghosszabbíthatod, de tudod, hogy egyszer visszatér az az érzés, a fájdalom és előbb utóbb belehalsz..


Egy telefonfülkéből próbálok hazatelefonálni Az összes apróm rád költöttem.Hová tűntek az idők,minden rossz.Hol vannak a közös terveink?Tudom, hogy nehéz felidézni Az embereket akik voltunk…És még nehezebb elképzelni Hogy nem vagy itt mellettem.Azt mondod túl késő hogy megjavítsuk De túl késő is, hogy megpróbáljuk?Az összes híd amit felégettél,Elpocsékoltam az estéimet,Kikapcsoltad a fényeket,Lebénultam Még mindig abban az időben Amit szerelemnek hívtunk De még a nap is a paradicsomban nyugszik...

Lehetek az, aki átver, vagy akár a szerelmed is,
Lehetek az egyetlen, vagy bárki más,
Ha magadba néznél, akkor észrevennéd,
Nem is ismersz engem igazán!


Elkaplak, megérintelek, megmérgezlek, megcsókollak, átölellek. Szeretlek, gyűlöllek, akarlak, imádlak. Vágyom a csókodra, érintésedre, karjaidra, ölelésedre. Te vagy a sorsom, ellenségem, végzetem...mert ilyen az igaz szerelem!


És most gondolkozzon el mindenki azon, hogy mi a fontosabb számára: egy csók vagy egy mosoly...innentől kezdve nem lesz nehéz azt sem eldönteni, hogy, akkor ki is a fontosabb, aki megcsókol, vagy, az aki megnevettet? Ez azt hiszem,ez mindenkinél változó...de akinek ez a személy egy is ugyanaz, akkor beszélünk IGAZ SZERELEMRŐL
Beküldő: idézetek.eu
Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta, hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek, ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek.